2009-03-26 22:53:56, csütörtök
|
|
|
Link
Válaszok helyett
(csak egy kérdés remeg)
Tudatlan létünk egészébe fakulunk,
hol nem bántanak a gondolat-gondok
teljességet sértő szilánkjai.
Szikrázó arcunk taván merülünk a mélybe,
mindent egészre gyógyít: lelked tiszta fénye.
Úttalan utakon, ha ránk sötétül az elmúlás
és gyúlna a rút-fényű fájdalom szava,
Benned mosom épre magam
és tisztulhatsz Te is bennem.
Megnyugvást kutatva szalad,
fuldoklón zord világot kerget
az elképedt mosolyú szeretet:
testtelen lelkeket magába szédít,
anyai-öl-puha párnákra fektet,
és csendülő boldogságra némít.
Beléfeledkezéseink mint a morzsálódó idő:
leperegnek a falakról
és arcainkat simítják ránctalan - épre
- eltűnő hegeim dicső lármája:
veletek a fájó múltam vesztét is érzem -
Itt vagy velem.
A leheletemmel pillanatról pillanatra
engedlek ki a durva világba,
és szomjazva kapkodok utánad.
Kérdőre vonja életem
a létezésed hiánya.
- ha csak a képzeletem fájó emlékeiben
élsz is: többet érsz nekem Fényem,
mint a nemlétezésed döbbent iszonyata -
Csécsei János |
|
|
0 komment
, kategória: v- Csécsi János |
|
|
|